(tanulás) -, hogy Alaszkában fogok élni, kinevettem volna. Nem hittem volna, hogy ekkorát váltok majd a közeljövőben. Éltem Ausztriában hat évig, de onnan pár órán belül haza tudtam menni. Alaszkából nem repül csak úgy haza az ember, ha épp volt egy rossz hete – legalábbis nem az én világomban.
Az igazság az, hogy nem volt semmilyen romantikus megfontolás a döntésem mögött. Alaszka messze volt és úgy hallottam (mostanra be is bizonyosodott), hogy meglehetősen hideg az éghajlat. Nem ismertem az itteni csapatot, az edzővel is csak egyszer találkoztam. Teljesen idegen volt minden. Az ok, amiért Alaszka és Anchorage mellett döntöttem nagyon egyszerű: itt ajánlottak fel olyan ösztöndíjat, ami fedezi a tanulmányaim és a síelésem költségeit. A döntés viszont annyira nem volt könnyű. Hónapokat tölteni egyedül, távol a családtól és mindentől, amit eddig ismertem; kicsit ijesztő volt a gondolat. De végül is a sok papírmunka és több-kevesebb könnyes búcsú után felszálltam a gépre. Már bőven az Atlanti óceán felett repültem, amikor arcon ütött a felismerés, hogy mit is csinálok éppen. Csak rövid ideig tartott a „pánik” (ez nem is a megfelelő szó – erős nyomást éreztem a mellkasomban, ami egy pár mély levegővétel után elmúlt).
A legérdekesebb az volt, hogy öt nappal az érkezésem után máris otthon éreztem magam. És az öt nap fura érzése valószínűleg részben az időeltolódás miatt volt. Olyan befogadó volt mindenki, mintha mindig is ezzel a csapattal edzettem volna, és három hónap alatt mindenki nagyon a szívemhez nőtt. Van egy nagyon meghatározó közös vonás bennünk: mindannyian imádjuk a síelést. Az elzártság a többi államtól összekovácsolja az embereket, viszont nyitottá is tesz mindenkit.
Így utólag már egyszerűbb megválaszolni a kérdést, hogy miért éppen Alaszka? Ezért:
Ezért:
Ezért:
Meg ezért:
No comments:
Post a Comment